Hótalpas
túra
a
Raxon
A
Rax
fennsík
Ausztriában
az
egyik
legközelebbi
hely,
ahol
akkor
is
találunk
havat,
ha
sem
itthon,
sem
Ausztria
mélyebben
fekvő
területein
sem.
A
hegy
maga
nem
tipikus
fennsík,
hiszen
kisebb-nagyobb
hegycsúcsok
emelkednek
ki
belőle,
1500-2007
méter
között.
Ezen
a
tájon
változatos
kirándulásokat
tehetnek
a
vállalkozó
szelleműek.
A
hegyre
a
Raxseilbahnnal
juthatunk
fel,
melyet
1928-ban
építettek,
amely
elsőként
épült
az
ilyen
felvonók
közül
Ausztriában.
Az
1000
méter
szintkülönbség
megtétele
után
gyönyörű
napsütéses
idő
fogadott
bennünket.
Miután
felcsatoltuk
hótalpainkat,
az
egész
társaság
együtt
vágott
neki
az
Ottohaus-ig
vezető
útnak.
Vezetőink
Wilk
Zsófi
és
Szentimrey
Feri
profi
módon
vezették
a
túrát.
A
hegyi
állomást
magunk
mögött
hagyva
a
szemben
lévő
Schneeberg
havas
csúcsaiban
gyönyörködtünk,
így
észre
sem
vettük,
hogy
már
100
m
szintkülönbséget
legyőztünk.
Az
Ottohaus-nál
a
csapat
kétfelé
vált,
az
egyik
a
későbbi
visszaúton
haladt
odafelé,
mi
pedig
nekivágtunk
a
Jakobskogel
tetején
lévő
kereszthez,
ami
100
méterrel
feljebb
magasodott
felettünk.
A
közepe
táján
kezdtem
arra
gondolni,
hogy
talán
mégsem
ezzel
a
csapattal
kellett
volna
jönnöm.
A
meredek
hegyoldalon,
helyenként
porhóban
próbáltam
minden
erőmet
összeszedni,
hogy
feljussak
valahogy.
Végre
felértem
és
megállapítottam,
hogy
megérte
az
erőfeszítés.
A
völgy
másik
oldalán
magasodott
a
Semmering
környéke,
melyek
közül
a
legmagasabb
is
alacsonyabban
volt,
mint
mi.
Az
út
további
része
már
nem
volt
ilyen
kegyetlen
és
a
végén
elhatároztam,
hogy
ha
lehetőségem
nyílik,
újra
elmegyek
egy
ilyen
túrára.
A
hegy
tetején
fel-le
haladva
eljutottunk
egészen
a
Seehütte
menedékházhoz,
ahol
kicsit
kifújhattuk
magunkat,
majd
a
másik
csoporttal
együtt
visszaindultunk
az
Ottohaus-hoz.
A
Berggasthof-hoz
visszérkezve
egy
kiváló ebéddel
fejeztük
be
ezt
remekbe
sikerült
napot.
|
|
A
hótalpról:
A hótalp a nagy hóban való téli túrázás egyik alapvető eszköze. Egy 50-60 cm hosszú és 20-25 cm széles alumíniumból és erős műanyagokból készült keretről van szó, amely megnöveli bakancsunk talpának területét, így elosztja testsúlyunk hóra nehezedő nyomását.
Emiatt járás közben nem süllyedünk a hóba annyira, mintha csak a bakancsunk volna a lábunkon.
Nem a hó tetején járunk, hótalpat használva is belesüppedünk a hóba, csak közel sem annyira mintha nem használnánk.
A hótalp abban segít, hogy az olykor több méteres hótakaróval fedett útvonalak is járhatóvá váljanak. A hóba süppedés mértéke a hó minőségétől függ: porhóban jobban elsüllyedünk, míg fagyott hóban szinte alig. A hótalpat lényegében bármilyen bakancsra fel lehet erősíteni.
|